...oly jó az álmokat elképzeléssé változtatni, majd célként kitűzve tervet szövögetni megvalósítására, ám mikor összeszeded a mozaik összes darabját, melyekből belátható időn belül képet formálsz, egyik-másikról kiderül, nem éppen odaillő, így megint az időre hat ki, melynek használata kényesen befolyásolja a bekövetkezés utáni eseményeket és életet...hangulatok változásaként élek a jövő jelenné válásának pillanataiban, részt veszek benne, mert nem akarom így, vagyis nem így akarom, elfogadni pedig önmagam elfogadásával egyetemben lehet...nos addig lenne pont három hónap, meg lesz is, és mivel ez az ami egész életemben a legvártabb változás, kell hát venni egy nagy levegőt, majd figyelemmel kísérni a tovább következő beáramlások szabályosságát, hagyni elhalkulni a benyomások zaját...utána csupa olyan dolgot kell tenni és gondolni, mely lehetőség a következő nap várakozására egyfajta izgalomban, s miután így napról-napra erősödik a vágy a folytatásra, az idő sebessége nő és a hossza csökken...elérhető...hát teszem...

Megosztás a facebookon

...rugaszkodjunk el a földtől egy nagy lendülettel és emelkedjünk, emelkedjünk míg lehet, azonban ha nincs hova érkezni mely oly szilárd, mint maga az ahonnan elindultunk, akkor óhatatlanul az eredeti szintre érkezünk vissza...léteznek biztos, bizonyos és bizonyosság biztonságára váró elképzelések a világ elkövetkezendőségéről, melyhez rendben cselekvési terv párosul...a döntések pedig, mint a folyók, változtatják a következő pillanatok hangulatképét, mely visszahat a saját hangulatra, majd a következő döntésre...valahogy felül kellene emelkedni oly értelemben, hogy azon kis dolgok, melyek még most apró tűkként kényelmetlenkednek valóságom horizontján, semmibe vesszenek egy magasabb szint nem csak óhajtásával...adni kell valamit a gondolkodás vágyának, mely általi elfoglaltságában kevesebb tulajdonságot fordít a folyton szembeérkező ártó hullámoknak...csak akkor sikerülhet, ha minden tekintetben annak az ÉNnek szól, aki jelenleg vagyok és olyan, ami elősegíti a következő ÉN létrejöttét, ki már az ÉN megszüntetéséért jön létre...

Megosztás a facebookon

...előre és fel...

...eljutni ideáig, mármint hogy elhatározásként éljem meg végre azt a cselekvő ösztönzést, mely megszünteti a beteljesületlen vágyak által üres, lényegtelen buborékokként kitöltött életet, ami nem enged szabadjára zsibbasztó hangulatából...még e zavaros, ködös napmúlások közepette is sikerült szert tenni a változtatáshoz szükséges iránymutató, hasznos könyvekre és kiválasztani az előttem sorakozó ösvények közül a legjobbnak véltet...a legnehezebb egészen bizonyosan az lesz, hogy ne pillantsak vissza, mert akkor leveszem a szemem a fényről, mely vezethetne, s mivel mögöttem a sötét súlya újra magába veszejti pillantásomat, elvesztem....s megint elvesztem...az idő pedig zabálja a világot körülöttem, de mindenki körül voltaképpen...önmaga ellen kell hát fordítani azt az erőt, melyet követel magának valami általi kitöltésére...teremtő értékben kell megfüröszteni, s mosoly melegével szárítgatni...a fel-feltámadó szellőből pedig egyre erősödő áramlást kell létrehozni...minden pillanat és minden tett, cselekedet innentől nem kötelesség...minden amit teszek, minden mozdulat, minden kimondott és kimondatlan mondat, minden érzés, mely megnyilvánul, egyre közelebb visz az első ösvény végére, ahol már más alapokról indul a választás lehetősége...kezdjünk hát hozzá késedelem nélkül...önmagamért...most még...

Megosztás a facebookon