...rugaszkodjunk el a földtől egy nagy lendülettel és emelkedjünk, emelkedjünk míg lehet, azonban ha nincs hova érkezni mely oly szilárd, mint maga az ahonnan elindultunk, akkor óhatatlanul az eredeti szintre érkezünk vissza...léteznek biztos, bizonyos és bizonyosság biztonságára váró elképzelések a világ elkövetkezendőségéről, melyhez rendben cselekvési terv párosul...a döntések pedig, mint a folyók, változtatják a következő pillanatok hangulatképét, mely visszahat a saját hangulatra, majd a következő döntésre...valahogy felül kellene emelkedni oly értelemben, hogy azon kis dolgok, melyek még most apró tűkként kényelmetlenkednek valóságom horizontján, semmibe vesszenek egy magasabb szint nem csak óhajtásával...adni kell valamit a gondolkodás vágyának, mely általi elfoglaltságában kevesebb tulajdonságot fordít a folyton szembeérkező ártó hullámoknak...csak akkor sikerülhet, ha minden tekintetben annak az ÉNnek szól, aki jelenleg vagyok és olyan, ami elősegíti a következő ÉN létrejöttét, ki már az ÉN megszüntetéséért jön létre...

Megosztás a facebookon