...előre és fel...

...eljutni ideáig, mármint hogy elhatározásként éljem meg végre azt a cselekvő ösztönzést, mely megszünteti a beteljesületlen vágyak által üres, lényegtelen buborékokként kitöltött életet, ami nem enged szabadjára zsibbasztó hangulatából...még e zavaros, ködös napmúlások közepette is sikerült szert tenni a változtatáshoz szükséges iránymutató, hasznos könyvekre és kiválasztani az előttem sorakozó ösvények közül a legjobbnak véltet...a legnehezebb egészen bizonyosan az lesz, hogy ne pillantsak vissza, mert akkor leveszem a szemem a fényről, mely vezethetne, s mivel mögöttem a sötét súlya újra magába veszejti pillantásomat, elvesztem....s megint elvesztem...az idő pedig zabálja a világot körülöttem, de mindenki körül voltaképpen...önmaga ellen kell hát fordítani azt az erőt, melyet követel magának valami általi kitöltésére...teremtő értékben kell megfüröszteni, s mosoly melegével szárítgatni...a fel-feltámadó szellőből pedig egyre erősödő áramlást kell létrehozni...minden pillanat és minden tett, cselekedet innentől nem kötelesség...minden amit teszek, minden mozdulat, minden kimondott és kimondatlan mondat, minden érzés, mely megnyilvánul, egyre közelebb visz az első ösvény végére, ahol már más alapokról indul a választás lehetősége...kezdjünk hát hozzá késedelem nélkül...önmagamért...most még...

Megosztás a facebookon