...második nap...mikor a remény csökken...

...oly jó az álmokat elképzeléssé változtatni, majd célként kitűzve tervet szövögetni megvalósítására, ám mikor összeszeded a mozaik összes darabját, melyekből belátható időn belül képet formálsz, egyik-másikról kiderül, nem éppen odaillő, így megint az időre hat ki, melynek használata kényesen befolyásolja a bekövetkezés utáni eseményeket és életet...hangulatok változásaként élek a jövő jelenné válásának pillanataiban, részt veszek benne, mert nem akarom így, vagyis nem így akarom, elfogadni pedig önmagam elfogadásával egyetemben lehet...nos addig lenne pont három hónap, meg lesz is, és mivel ez az ami egész életemben a legvártabb változás, kell hát venni egy nagy levegőt, majd figyelemmel kísérni a tovább következő beáramlások szabályosságát, hagyni elhalkulni a benyomások zaját...utána csupa olyan dolgot kell tenni és gondolni, mely lehetőség a következő nap várakozására egyfajta izgalomban, s miután így napról-napra erősödik a vágy a folytatásra, az idő sebessége nő és a hossza csökken...elérhető...hát teszem...

Kommentek
  1. Én